Kedd oldala

A hétvége a viszontlátások ideje volt.
Pénteken meglátogattuk egy ismerősünk újdonsült lakását. Az ismerős szó nem elég pontos, a lány az esküvői egyik áldásmondó exbarátnője, a fiú az áldásmondó jelenlegi barátnőjének expasija. Egyszerű, nem? A lakás szerintünk tök jó, a fiú most költözött haza Németországból, ahol melóból kifolyólag egy évet töltött, és rögtön össze is.
Szombaton egy már kétgyerekes, de a harmadikkal éppen 8.-k hónapban lévő párom gimnáziumi osztálytársát látogattuk meg, a gyerekek kicsit nagy fordulatszámra kapcsoltak minket meglátva, így inkább elspuriztunk egy sörözőbe, ahol jól elkapott minket a zuhé, de legalább elmondhattam, hogy az új kocsiba 7-n is beleférünk (4 felnőtt, 3 gyerek a hasakban).
Vasárnap pedig Csendeske új (hmmm, annyira már nem az, csak mi nem értünk rá) lakását néztük meg, nekünk nagyon tetszett, egy csomó jó ötletet láttunk, pl a nagyszobai szekrény, vagy a gyerekszoba jellege.
Így leírva nem olyan sok programnak hangzik, de átélni a jelenlegi melegben és babakörülményekkel pont elég volt egy hétvégére

Szóval lenyugvás volt. Újdonsült főnöknőm le-a-kalappal-előtte viselkedett, és rendberakott mindent. Ha tegnap be tudom fejezni a két napi dolgot, akkor elmehetek ma. Tegnap befejeztem, ma elmentem. Kész-slussz-passz. A régi főnököm meg… gondoljatok amit akartok.

És megint. Megint belenyúlt az exfőnököm az életembe úgy, hogy az nekem ne legyen jó.
Valami oka annak is kell, hogy legyen, hogy miért van az, hogy a cégtől távozó emberek nagy része származik alóla… kb annyi ember megy el alóla adott idő alatt, mint mindenhonnan máshonnan együttvéve. Valami nyomós oknak kell lennie, hogy még mindig a cégnél van. De tényleg.
Elkéredzkedtem mindkét főnöktől (előrelátó vagyok én, a régitől is, nehogy gond legyen), hogy ott lehessek azon az UHn, amin kiderül a gyerekek neme. Elengedett. Most meg közli, hogy nem emlékszik rá, és “véletlenül” pontosan ugyanakkora berakott nekem egy megbeszélést egy olyan projektben, amihez nincs túl sok közöm… Ez egy olyan projekt, hogy a rajta dolgozó srác megkért, hogy segítsek neki log4net-t konfigurálni. Elmentem, segítettem, erre az exfőnök minimum 3/4 órás expozéban szúrt le, hogy miért teszek ilyet. Egy héttel később tudtam meg az új fönöktől, hogy a régi főnök kitalálta, hogy …

Idáig jutottam az írásban, mikor hívattak a HR-re. Kaptam egy munkáltatói figyelmeztetést azért, mert 3 hétig betegállományban voltam. Najó, ki tud jó állásokat?

Nos, visszakerültem a mókuskerékbe, de most sokkal jobban vigyázok magamra. Nem szívózok, nem fújom fel magam a hülye főnökökön, nem zavarnak az illogikus döntések, a lehetetlen kollégák, és a hasonlók. Az ügyfél az az ügyfél, olyan, amilyen, azzal nem tud mit tenni az ember
Szóval megpróbálom más szemüvegen át nézni ugyanazt a világot, mint eddig. Eddig (1 nap) elég jól sikerült, és az új munkakörömmel és kezdek megbarátkozni úgy-ahogy, bár még nem mindig látom azt, meddig terjednek a lehetőségeim, és milyen tágak a korlátaim a dolgokban De hát ez a tanulási fázis, vagy mi a szösz.
Ahhoz, hogy jól legyek, reggelente kis pirulát böffentek be a reggeli mellé-után-alatt. A pirula alakja egy kis szivecskét formáz, amikor megláttam, jókat röhögtem rajta, elég béna De elég szépen rendberak, úgy néz ki. Persze azért mennem kell majd kontrollra, meg vigyázni magamra, stb. De ilyen melegben, meg se 4-6, se M2… szóval nem túl jó az egész.
Viszont az új kocsi ma egy hetes, nem sokat futott, max 200 km-t ennyi idő alatt, viszont már kijött egy hibája, ami miatt mához egy hétre megy a szervízbe, remélem, gyorsan helyre teszik. A hiba a következő: ha kinyitom a központi zárat, aztán hátul a kocsit, és bezárom, akkor a kocsi lehúzza a 4 ablakát… ami azért elég furi, mert ebben a kocsiban semmi olyan vezérlés nincsen, ami a gombok működtetésén kívül le vagy fel tudná húzni az ablakokat (tehát nem húzza fel, amikor zárod, stb). Szóval dermesztően nézett ki, és reprodukálható… végül is lehet vele élni, de azért jobb, ha megnézik a kocsit, mielőtt valami nagyobb útra mennénk.

Olvasgatnivaló, akit érdekel

Tegnapi orvosi dolog után - illetve annak következményeként - még egy jó adag vizsgálat azóta, többek között szívmonitor. Egyes olvasok emlékezhetnek arra, amikor a Váci utcában megjelentem ‘gépember’nek öltözve egyik nap (azt hiszem 3 éve, az esküvőm elött nem sokkal) egy jó kis rosszullét után. Mások emlékezhetnek arra, amikor tavaly nyáron ilyet viseltem. A kütyük nem lettek azóta se kisebbek, se kényelmesebbek, sajnos. Akkor már inkább a vérnyomásmonitor. Diagnózis majd júli 20-n, kezelés ugyanakkortól. Orvosok szerint megmaradok, remélem nem tévednek, elég hülye helyzetbe hoznék mindenkit, ha másképp történne.
A munkahelyi reakció is elég furi az egészre - felvettek a helyemre egy embert, aki átveszi azt az egy projektet, amit tudnék itthonról, nyugodt körülmények között is csinálni - ki érti ezt…
Vérnyomásom még mindig 165/110 körüli, kicsit alacsonyabb, mert sokat pihenek, de még mindig nagyon sok sajnos.

Szóval mi történt az elmúlt 3 hétben. Kicsit megnövekedett a meló mennyiség, hétvégéztem, naponta lementem Nagykanizsára melózni, stb. Mindezt hála annak, hogy a régi főnököm úgy viselkedik, ami miatt a régi főnököm lett, de sajnos még van ennyi beleszólása a dolgaimba.
Azután majdnem egy hete, kedd reggel felkeltem, és összeestem a szobában, és úgy maradtam. Azóta túlvagyok koponya CTn, szívultrahangon, EKGn, EEGn, terheléses teszteken, vérnyomásmonitoron, vérfestésen, nyaki ér vizsgálaton, neurológián, stb, stb. Holnap fog összeülni velem a főorvos, és elémtárni, hogy mi a bajom. Sajnos van egy olyan érzésem, hogy semmi konkrétat nem tud majd mondani Aggódom, és félek.
Normál esetben is 175/120 a vérnyomásom. Ez nem jelenthet túl sok jót. Remélem sokáig lehetek majd jó szülője leendő gyermekeimnek, ha jóisten megadja. De most nem vagyok semmiben sem biztos.