Vissza
Megtekintés tárgya volt egy darab Coimbra (közép-portugália) és környéke (Bucaco, Foz, stb). Eredmény 4.9 Gb kép, hogy mikor lesz online, kérdéses, az amerikai 6 Gb képből is még csak 299 darab van fennt, ami siralmas.
Megtekintés tárgya volt egy darab Coimbra (közép-portugália) és környéke (Bucaco, Foz, stb). Eredmény 4.9 Gb kép, hogy mikor lesz online, kérdéses, az amerikai 6 Gb képből is még csak 299 darab van fennt, ami siralmas.
Sanyarú hitvadász akciónk ujabb unalmas témája a hó.
Bezzeg mostanra süt a nap, hogy a f*n* egye meg. De reggel, mire kiástam/toltam a kocsit, jól ráztam a szétfagyott öklömet az égre, hogy persze, hogy doksiírási hajrában kell ilyennek is történnie.
Szóval most, hogy van incoming link is, kéne valamiről írni.
Ez pedig legyen a meló.
Szóval egyszerű senior/vezető/okosabb-a-többinél developerkedésből jó nagy emelkedéssel valami technikai főmufti lettem. Kis(?) paradigmaváltással megspékelve, Biztalk/ASP.Net/C#/MSseggébebújás után hirtelen WebLogic/Java/Ariba/Sunf*szszop*s lett, pluszban megturbózva azzal, hogy az utóbb emlegetett dolgokhoz nem nagyon mindig értenek a kezem alatt elvergődő emberek.
Melóról írás mára megvan, jöhet a magánélet.
Hja, hogy ennyi meló mellett az nincs.
A spanotok ünnepelt TVsztár, tudtátok?
Történt a hétvégén, hogy bementem a szemben lévő kisboltba, ahol egy idősebb ember vizslatta éppen a hentesárút, végül vett is valamit talán ki tudja, de megjegyezte valamire válaszul, hogy bezzeg az Édes élet c. eredeti filmben, amikor a tóba megy a lány, az milyen is volt. De aztán rögtön hozzátette a 35 év körüli eladónak, hogy ááá, maga még fiatal hozzá. Én az egész jeleneten kicsit elgondolkoztam, és így megszólított a hentes eladó, hogy miben segíthet, én erre mondom, csak elgondolkoztam, hogy a filmből emlékszem-e arra a bizonyos jelenetre.
Erre a bácsi, na igen, maga ismerheti (jó idősnek nézhetek ki). Bácsi néz tovább engem, megszólal, “magát ismerem, maga egy TV sztár, ugye? Mindjárt mondom, melyik showban volt.” Én meg pironkódva elmosolyodtam, és mondtam, hogy “dehogy, de azért adjak autogrammot?”. Szóval a bácsi engem sztárrá tett. Persze az egész bolt még 5 percig engem vizslatott, hogy tényleg az vagyok-e.
Fél év után itt a kérdés: félünk-e még?
Vajon inog-e meg és még és meg helyünk, borul-e össze sorsunk, zördül-e össze csont és edény, vagy lesz csönd és nyugodt és kék és sima és nyugodt és csönd és kék és nyugodt és nyugodt… vagy kék.
Mai szösszenet: “széllel szemben hugyozik az egész csapat villanydrótok között”
Get free blog up and running in minutes with Blogsome | Theme designs available here