Kedd oldala

Döbbenettel tölt el, hogy mennyire nem vagyok egyedül:

• Kikészültem, megtörtem, összeroppantam
• Technológiák és emberek
• 10 egyszerű lépés, hogyan tegyünk semmissé két hét pihenést kevesebb, mint 1 hét alatt
• stb.

Jó, belémkötnek majd, hogy nem így írják, de mindegy. Mindenkin megfigyelhető. Magyar specialítás. Nem az ág is húzza, dehogy. Maga alatt vágja inkább az ágat az ember. De tudja valaki, miért ilyen? Szerintem nem. Ha tudnánk, tennénk ellene. Valaki azt mondja magában, nem, nem mazochista vagyok, csak maximalista. Vagy nem mazochista, hanem ha nem csinálom, kirúgnak. Na persze, maximalista. A munka hőse. Az 5 éves terv teljesítője. Ha meg szar vagy, nem azért fognak kitenni, mert nem voltál mazochista. Találnak más okot, ne féljél. Gyűjtik az anyagokat a munkaügyi bíróságra, már most. Hogy folytotta meg volna őket a köldökzsinór.

Google Readerrel is jó az encoding.

Nem véletlenül hiányzik a címben a ! vagy a ?. Nem tudom melyik illene oda. Persze, tenni kéne ellene, de érdemes-e? Lehet-e? Nekünk kell-e tenni? Várni várhatjuk, hogy az ölünkbe hullik - nem fog. Akik adhatják, azok szeretteink. Akik vagy távol, vagy elfoglalva, de szeretteink - de így tőlük nem jön. Ki még? Barátok? Kinek van még ideje arra? Amire van idő - chat, blog, stb. Összejönni, és az életről beszélgetni - áhhh, időtlen idők óta nem érek rá… Egyes emberek, akiket meg barátoknak hinnék, és töltök velük időt - a szakmai platform nem minden. Amikor munkáról, vagy ami rosszabb, pénzügyi összefonódásról van szó, rögtön máshogy néz ki a világ. És nem jól…

Ha megölsz sok hülye picsát, rossz lesz a karmád.

Apró fixálás - a popularizmus részen nem mentek a linkek. Mostmár mennek. Érdekes volt újra PHP-t bújni…

Megpróbálom sorba fűzni, mi történt 2007 januárja óta. Új munkahely, új kihívások. Növekvő gyermekek. Világból való kiábrándulás (lásd politika, gazdaság, miegymás mint előresegítő eszközök.) Ennyi. Van valaki, akivel jobb dolgok történnek, mint ez? Nem látom a napok végét. Se elejét. Se értelmét. Nem látom mi hova vezet, hogy hol lehetne valami értelmeset tenni és mivel. Egyedül a srácok adnak valami erőt, de ez így nem jó. Össze kéne járni a haverokkal, eljárni otthonról, de nem, csak otthon gubbasztok, és sebeket nyalogatok, amiket én okoztam magamnak? vagy nem? Már nem is emlékszem. Hideg van. Folyamatosan fázom és izzadok egyszerre. Elfelejtem kipakolni a vásárlást. Felforr a bor a kocsiban. Kezdek szétesni - én és az életem. Ragasztót ide. Help. Help. Help. SOS.

Újra itt van Kedd. Jelentkezik ebből a Budapestnek is hívott sárfészekből, az örület határáról, a kétségbeesés küszöbén jóval túl. Van valaki odaát, aki hallgatja? Brékó.

Szóval ’szokás szerint’ kicsit besűrűsödött az életem, a maradék hármat majd valamikor megírom, de itt van azok, akiket ‘megcélzok’:

• Csendeske
• Noja - sorry, nem Nója
• Bridget
• Soci
• Levi
• Zsolt

Az elsőhöz még annyit hozzáfűzük, hogy a váltás egyik (nem titkolt) oka az, hogy még a kezdő informatikus is, nemhogy a tapasztalattal rendelkező, sokkal többet keres, mint a végzett orvos… és az előremenetel is, meg a hasonlók is könnyebb, jobb, váltani is helyek között, stb.

Szóval a második dolog az, hogy fiatalabb koromban kb 7 évig versenyszerűen műkorcsolyáztam, és elég jó is voltam benne, azt mondták, hogy van tehetségem hozzá… szinte az összes duplát meg tudtam hibátlanul ugrani, és volt olyan tripla is, ami ment. Azt hiszem, még mindíg tudom a kűrjeimet, nagyjából Mikor abbahagytam (szüleim szerint a sportban nem volt jővő, meg a tanulás rovására is ment), a mozgás hiányzott, így nem sokkal rá már a Talentumban balettoztam(!), később népitáncoltam is, kb 5 évig. Utóbbival is fesztiválokra, zárt és nyíltkörű előadásokra jártunk, stb.

Még ma is összeszorul a szívem, ha műkorisokat látok, az néha nagyon hiányzik, az elmúlt 2-3 szezonban csak 2-3x voltam kinnt a jégen, és az elég kevés ahhoz képest, hogy valamikor naponta 2x…

Giant meghívott ebbe a blogos játékba, röviden összefoglalva: 5 személyes dolgot meg kell osztani magunkról, amit a blogolvasók nem tudnak rólunk, majd 5 másik embert meghívni a játékba.

Szóval rólam az első ilyen dolog: egészen 21-22 éves koromig orvos-biológus akartam lenni, az informatikát csak hobbinak meg első diplomának tekintettem, aztán valami miatt mégis maradtam itt. Ennek olyan előzményei vannak, hogy osztályfőnőköm összetépte a jelentkezési lapomat, mikor rájött, hogy nem matematika-informatika irányban szeretnék továbbtanulni, és közölte, hogy mivel neki is alá kell írnia azt, addig nem fogja míg olyan tárgyú nem lesz a jelentkezés… Az érdeklődésem továbbra is megvan/megvolt a téma íránt, életem hölgyei közül 4 is ilyen pályán van/ilyen pályán tanult (1 állatorvos, 1 gyermekorvos, 1 kutató biológus, 1 vegyész), baráti körömben is elég sok orvos/biológus/vegyész van; bár valami bennem is változhatott, hiszen életem párja és gyermekeim anyja végül a gyökeres ellentétek egyike, egy jogász-közgazdász hölgy lett.

Sikerült elhordanom. Részletek később.

Első képek, akik még nem látták.

Örömmel tudatom minden olvasómmal, hogy ma (izé, szóval szombaton) dél körül Smulovics Ádám és Smulovics Tamás a világra jött!

NC…

Petra jótanácsai mellé még egy: ne próbáljátok kinyitni a babakocsit, miközben fogjátok valahol, kb. 100% az esélye annak, hogy ujjaitok két hangosan összecsapódó éles fémdarab közé kerüljenek. Ezen okok miatt két napja van beragasztózva a bal kezem, de már szinte gyógyult.

Elég sok minden apró előrelépés van mostanában ebben a gyerekügyben, de tényleg. Az elmúlt 2-3 hónapban minden este/hétvégén valami kicsi/nagy/közepes haladás van a dologban (és így nem sok pihenés, már át tudom érezni azt, amikor az ember pihenni jár a munkahelyére ). Az egyik legfontosabb: megvan végre a gyerekszoba bútora Ennek is van persze árnyoldala, ahogyan eredetileg elképzeltük, úgy egyszerűen nem férnek be a szobába. Még az is felmerült, hogy felcseréljük a hálót a gyerekszobára… De ma este átjön édesapám, és együtt addig fogjuk tologatni a bútorokat, míg nem jutunk dülőre